kérnünk, hogy meg halgattassunk, mitsoda, buzgoságal, álhatatoságal, és mint egy [mint egy] alkalmatlankodásal, az aki abarattyának kapujára megyen zörgetni éj félkor, az az, akisértetben, a nyomoruságban, az ollyan keresztyén, aki érezvén mind a maga, mind a mások lelki szükségeit., nagy siettségel keresi hogy meg orvosolhasa., mind amások, mind amaga nyomoruságit. és az ajó akaro akihez folyamodik, nem más hanem az Isten, aki minket sokal inkáb szeret, mint mi magunkot, és aki sokal gyorsab az adományra, mint mi az el vételre, de buzgo könyörgésinkre adgya meg kegyelmit.

K Ha az Isten kész az adományra, miért akarja hogy ötet serénységel, és mint egy alkalmatlanságal kérjük?

F Azért, hogy jóbban meg éreztesse velünk egy részint a mi gyengeséginket., és szükséginket, és más részint, drága voltát azoknak ajoknak, a melyeket kérünk, és hogy nagyob buzgoságal ohajttsuk azokot, ha Isten azokot könnyen meg adná: és tsak elsö kérésünkre, azokot kevésre betsülnök. és mint hogy kevés fáradságal jutnánk azokhoz, azoknak meg tartásán sem igen igyekeznénk., nem kel tehát azon tsudálkozni, ha sokan akeresztyének közül semit nem vesznek, vagy ha, hamar el vesztik, amit vettek, mert leg gyakrabban ugy mennek az imádságra, mint ha semmit nem kellene se kivánniok, se kérniek, szükségeket se nem üsmérik, se nem érzik, ez is az oka, hogy olyan figyelmetlenül imádkoznak, mint ha keveset gondolnának azal, hogy meg, vagy meg ne halgatassanak.

K. Miképen kel tehát kérnünk, hogy meg nyerhessük a mit kérünk?

F Hogy az imádság jó legyen., azt kel leg aláb valoságal kivánni, hogy az Isten kegyelmében visza térhessünk. erre valo nézve kezdgyük el abünt meg utálni. a mely ellenségivé tészen minket, legyünk azon. hogy meg gyözhesük rosz kivánságinkot, és el hagyhasuk rosz szokásinkot. a melyek aroszban vetnek, hogy ha magunkon erö szakot nem veszünk, mivel szent Agoston szerént, imádkozni., és azonban mindenkor avétekre vivö alkalmatoságban meg maradni, a nem imádkozás, hanem az Istent boszontás, és a kegyelem helyet. a melyet kérnek, az ö irtoztato boszu állását várhattyák magokra.

K. következiké ebböl, hogy a bünösnek nem kel imádkozni?

F Éppen nem következik., söt még nékik vagyon arra leg nagyob szükségek, örökös veszedelemben lévén minden orában, tartoznak

(II. Épistolák: 564)


Előző oldal | Következő oldal